Kerttervezés házilag II.

Annak, aki családi házat vagy nyaralót épít, és egy kis körülhatárolt természetet is szeretne a háza köré varázsolni, előre el kell képzelnie mindent. A kertépítés alkotó folyamat, tehát ez is előképekkel, gondolatokkal és tervekkel indul. Mindezekről WENSZKY Béla táj- és kertépítész mérnök, a Kertmanufaktúra egyik vezető tervezője foglalta össze a legfontosabbakat.

A fák és cserjék határolják kertünk tereit, takarást biztosítanak, védenek a széltől, árnyékot adnak, levélzetükkel, virágaikkal, terméseikkel díszítenek. Az évelő- vagy egynyári- virágfelületek növelik a dekorativitást, változatossá teszik az állandóan változó látványt. A gyepesített terület megnyugtató látványt nyújt, kellemes pihenő-, járó- és játszófelületet ad. Magyarországon egy-két csapadékosabb évet kivéve kertünk növényei csak rendszeres öntözés esetén élnek, fejlődnek és díszlenek megfelelően. Az öntözővíz biztosítása költséges dolog. Gondoltak arra, hogy az épület tetőfelületéről és a burkolatokról elfolyó „felesleges” csapadékvizet összegyűjtsék, hogy száraz időszakokban majd azzal öntözzék a kertet? Egy föld alá helyezett tartály – ciszterna – a mai vízárak mellett biztosan meghozza az árát. Másik lehetőség egy kút fúrása, amivel esetleg az épület fűtése is megoldható lenne, például geotermikus alternatív fűtéssel.

Ha van vizünk, felmerülhet egy madáritató, kerti tó vagy akár úszómedence elhelyezése a kertben. Elsősorban pénzügyi lehetőségünk és a rendelkezésre álló kertterület nagysága dönti el, hogy melyiket válasszuk. Ne felejtsük el számba venni a rendszeres fenntartási költségeket sem! Egy kis csobogó, ahol az énekesmadarak inni és fürödni tudnak a legkisebb kertben is elhelyezhető, ugyanakkor élőbbé és változatosabbá teheti kertünket. A kerti-tó létesítése, vízi- és vízparti növényekkel már nagyobb helyet igényel, a kert értékét nagyban emeli, de csak rendszeres ápolás mellett díszlik szépen és fejti ki azt a hatást, amit elvárunk tőle. Azt hiszem elég, ha csak a nyugodt vízfelszín tükröződéseit említem, amikor egyszerre tárul elénk az égbolt kékje és megkettőzve kertünk virágainak szín- és formagazdagsága.

Ennyi elmélkedés után nézzük a gyakorlatot!

Mérjük fel a kertünket, s ha már az épület is körvonalazódik, készítsünk alaprajzi vázlatokat. Kérjük el az építésztervező vázlattervét, hogy a kertről alkotott gondolatainkat az épülettel és telekhatárokkal összhangban vethessük papírra. Mérjük meg mérőszalaggal, hogy mennyi helyünk van az utca felőli oldalon az előkertben, mennyi az épület oldalfalai és a telekhatár között, és mennyi helyünk maradt az épület mögött, ami általában a legnagyobb kertrész.

Ha van olyan meglévő idős növény, lombos fa, fenyőféle vagy cserje, amit szeretnénk megtartani, annak helyét is mérjük be pontosan. A mérés eredményét célszerű M=1:100 méretarányban felrajzolni papírra, ami azt jelenti, hogy a valóságban mért egy méter a papíron egy centiméter lesz.

Ha a telek területe sík, vagy nagyon enyhén lejt – 1-2 százalékot, azaz 100 méterenként 1-2 métert –, akkor a magasságkülönbségeket nem kell mérni és feltüntetni az alaprajzunkon, azonnal készülhetnek a vázlattervek. Ha lejtős a területünk, akkor legalább a főbb pontokat magassági értelemben is fel kell mérni. Célszerű a bejárati utcaszintről indulni – járda, útszegély vagy közműakna –, és karók, hosszú, egyenes gyalult deszka és vízmérték vagy a kőművesek által használt gumicsöves, üvegszelepes vízmértékkel átvinni a magasságokat a szükséges helyekre, és ott karóval vagy kerítésoszlopokon zsírkrétával megjelölni és mindezt az alaprajzunkon is bejelölni.

A felmérési rajzunkat jó megőrizni, a vázlatterveket készítsük az erre fektetett pauszpapírra, de a legtöbb háztartásban hamarabb fellelhető sütőpapír is tökéletes. Tervezgetés közben feltétlenül figyeljünk arra, hogy egy-egy ültetni tervezett növényünk mennyi helyet foglal el, hogy ez néhány év múlva ne okozzon gondot, zsúfoltságot. Családi séták alkalmával parkokban, kertekben figyeljük meg a kifejlett növények nagyságát.  Elég, ha lépésekkel mérjük meg, mekkora hely kell egy fenyőfának, mekkora lombkoronája van egy lombos fának.

Ha meglévő fát akarunk kivágni, mert kertünkben mást szeretnénk ültetni, gondoljunk arra, hogy tizenöt centiméter törzsátmérő felett ez engedélyköteles tevékenység. Erről feltétlenül tájékozódni kell az önkormányzatnál, mert a kivágást és az ültetést is az országos rendelkezéseken alapuló helyi építési szabályzatban szabályozzák. Általában középmagas fát, fenyőt a telekhatártól két méterrel, sövényt fél méterrel beljebb lehet ültetni, de egy nagyméretű fánál – diónál –, akár öt méter is lehet a védőtávolság. Többnyire azt is előírják, hogy hány darab fát kell ültetni – például 150 négyzetméterenként egyet – a telekre.

A növények kiválasztásánál meg kell találni a helyes arányt a lombhullató és az áttelelő lombú vagy örökzöld fajok között. Jusson eszünkbe, hogy az örökzöldek egész évben árnyékolnak, míg a lombhullatók ágrendszere a téli félévben átengedi a napsugarak nagy részét, amire abban az időszakban nagy szükségünk is van. Minden növénynek, mely életfeltételeit a mi éghajlatunkon is megkapja, helye lehet a kertben, de kerüljük el az egyhangúságot! Sok helyen láthatjuk, hogy a befüvesített udvart körbeültetik oszlopos tujákkal, és ezt nevezik kertnek. A kert ennél sokkal összetettebb, sokszínűbb, mondjam azt: varázslatosabb dolog, ha gazdagon összeválogatott növény-együttesekkel ültetjük be.

Egy-egy szépen megtervezett és megépített kert látványa, és főként a kertben tartózkodás minden emberben az édenkert és a paradicsom ősemléket kelti életre. Ennek elérése vezessen minket a tervezés ideje alatt!

Kerttervezés házilag I. rész